A völgyek "birodalma"

A Letenyei-dombság felszíne számtalan kisebb-nagyobb völggyel, árokkal tagolt, melyek komoly kihívást jelentenek a terepkerékpárosoknak.
A völgyek többségét a föld külső erői, főként a csapadék, az állandó és időszakos vízfolyások hozzák létre.

A magasra kiemelt, meredek dombhátak laza üledékekből (homok, agyag, vályog) és kőzetekből (lösz, homokkő) épülnek fel, amelyek az erózióval szemben kevéssé ellenállóak (erózió= a külső erők pusztító hatása). A bőséges csapadék miatt a lejtőkön lefutó eső- és olvadékvizek lehordják a talaj felső rétegét, esőbarázdákat, később vízmosásokat, majd árkokat és végül völgyeket alakítanak ki.

Ha egy patak már a vizeket összegyűjtő közeli folyó, ill. tó szintjéig (az un. helyi erózióbázisig) kimélyítette völgyét akkor tovább nem méllyíti azt, hanem a völgy két oldalát pusztítva szélesíteni kezdi.

A már szélesebb völgyekben a patakok medrüket évezredes léptékben mérve gyakran változtják és lassan "fogyasztják" a vízfolyáshoz közeli domboldalakat ezzel szélesítve tovább a völgyet. Így alakultak ki, és alakulnak ma is azok a völgyek, melyeknek alján a patak mentén sík terület, az un. völgytalp van. Szántóföldi művelésre a dombvidéken főleg csak ezek a területek alkalmasak.

Völgyeket a külső erők mellett gyakran a Föld belső erői is meghatározzák. A föld belső mozgásaihoz, az ún. tektonikus törésekhez kapcsolódnak a Zalai-dombság jellegzetesen É-D-i irányú szerkezeti völgyei, amelyek a Letenyei-dombságban is előfordulnak.

vissza