A Vétyemi ősbükkös az országos erdőrezervátum program keretén belül kijelölt
erdőrezervátumok egyike. A zalai természetes erdők, ezen belül, a Dél-dunántúli
bükkösök (Vicio oroboidi-Fagetum Pócs & Borhidi 1960) reprezentánsa. A magterület egy része az erdészeti szakma kezdeményezésére
már 1976 óta védett terület.
Az erdőrezervátum a természetes vagy természetszerű erdei életközösség megóvását, a természetes ökológiai és evolúciós folyamatok szabad érvényesülését, és e folyamatok kutatását szolgáló erdőterület. Két részből áll: a magterületből és az azt körülvevő védőövezetből. A magterület teljes és végleges gazdasági korlátozás alatt áll. A védőövezetben természetközeli erdőgazdálkodás folytatható. Az erdőrezervátumok vizsgálata során összehasonlítható a természetes, érintetlenül hagyott erdő a kezelttel.
Az erdőrezervátum területén a zalai flórajárásra jellemző dél-dunántúli
bükkös erdőtársulás található. Hazánkban ez az erdőtípus a legalacsonyabb zonális
bükkös. A 800 mm feletti éves csapadékösszeg többsége a vegetációs periódusban
hullik (480 mm). A klíma kiegyenlített, csapadékos, szubatlantikus, de a flórán
érződik a szubmediterrán hatás is. A mély termőrétegű, agyagbemosódásos barna
erdőtalaj, a magas évi csapadék ideális termőhelyet biztosít az erdőtenyészet
számára. Ilyen körülmények között nagyon stabil, fajban igen gazdag (magas
biodiverzitású) erdők alakultak ki. Szép növekedésű, nagy produkciójú erdőállományok
ezek. Uralkodó a bükk, az elegyfák csak kisebb mértékben fordulnak elő. A koronaszint
sűrűn záródott, a cserjeszint fejletlen, gyepszintje változóan záródott.Jellemző
növénye a zalai bükköny (Vicia oroboides).
Az erdőrezervátum teljes területe a Magyar Állam tulajdonában és a Zalaerdő Rt kezelésében van.
"A kinek némi sejtelme van arról a mit nem tud, de tudnia kellene,
hogy okszerű erdőgazdálkodást vihessen, az meg fogja vallani, hogy az erdőről
való ismereteink még igen tökéletlenek, s hogy az illető legfontosabb tárgyakról
majdnem semmit sem tudunk"
(Bothó János 1863)