A Szlovéniában eredő Kerka folyó hossza 60 km, vízgyűjtő területe: 1598 km2.
A Kerka teraszos völgye pleisztocén kavics- és homok hordalékkúpon alakult
ki. Vízjárása ingadozó. Négy patak vizét egyesítve folyik bele a Murába. A
Kerka felső szakasza bővizű, gyors lefolyású. Medre főképp kavicsos, kemény
aljzatú, finomabb hordalék csak a partszegélyeken található. Az alsó szakaszon
a folyó lelassul.
Évszázadokon át gondot okozott a nagy vízfelesleg elvezetése ezért 1798
óta több szakaszban valósult meg a folyó vízrendezése. Az eredetileg kanyargós
Kerkát ennek során teljesen megszelídítették, kanyarulatait levágták, medrét
kitisztították. A beavatkozás ökológiailag káros következményei jól megfigyelhetők:
a folyó átlagos vízszintje a talajfelszín alatt 1-3 m mélyen található. A mély
meder miatt a rétek talajvizét leszívja, így azok kiszáradnak, és e száradás
miatt elgyomosodnak. Az egykori mellékágak lefűződtek, feltöltődtek, majd magassásosokká,
bokorfüzesekké, égeresekké alakultak. Egykori medernyomok az erdőben is megfigyelhetők.
A Kerka- vidék növényvilága az alapkőzetnek, a klímának és a gazdag vízhálózatnak
köszönhetően nagy fajösszetételű. A patak három növényföldrajzi egységet, köt
össze: az őrségi (Castriferreicum), a Zalai (Saladiense) és a kettő közti átmenetet
képező Göcsej (Petovicum) flórajárást. A természetes vegetáció az erdő.
A völgyben a vízrajzi viszonyoktól függően bokorfűzes társulások (Salicetum triandrae), puhafaligetek (Salicion albae), égeres láperdők (Carici elongatae-Alnetum), keményfaligetek (Alnion incanae) és tölgy-kőris-szil ligeterdők (Fraxino pannonicae-Ulmetum) váltják egymást.