A dél-zalai táj bővelkedik forrásokban, erekben és patakokban. Nagyobb vízfolyást
a felszín tagoltsága miatt a dombvidéken nem találunk, csak tőle délre, mégpedig
a Murát, mely összegyűjti az innen lefutó vizeket.
A felszíni vízfolyásokban való gazdagság elsősorban annak köszönhető, hogy a csapadék bőséges, évente körülbelül 800 mm. A talajba beszivárgó eső- és olvadékvizekből fakadnak a kristálytiszta vizű források, melyek a kis ereket és patakokat táplálják.
Természetes tavak itt nem alakultak ki, ám a domborzat igen alkalmasnak bizonyult völgyzárógátas tavak létesítésére. Ennek során a völgyben kanyargó patak útját gáttal eltorlaszolták, miáltal mögötte felgyülemlett annak vize. Ezek egyik legszebb példája a Maróci-tó, mely mind a fürdőzők, mind pedig a horgászok számára ideális feltételeket biztosít.