A budafapusztai szénhidrogénmező

Budafapuszta (Kiscsehi), Bázakerettye és Lispe a magyar kőolaj- és földgázbányászat bölcsője. E területen 1442-1788 méter mélységben egy 18.3 km2 kiterjedésű szénhidrogén mező húzódik, melyet öt millió éve keletkezett homokkő, mint tárolókőzet zár magába.

A Budafapuszta-1 számú fúrás (1937. február 9.) volt az első magyarországi földgázlelőhely, a Budafapuszta-2 számú pedig az első, amely már ipari mennyiségű kőolajat termelt. Az itt elért termelési eredményekre alapozva 1938-ban született meg Magyarország első szénhidrogén-bányászati nagyvállalata, a Magyar-Amerikai Olajipari Részvénytársaság (MAORT), mely megkezdte a mező kiaknázását.

A II. világháború időszakában a német hadiipar nyersanyagigények kielégítése véget, az '50-es években pedig az erőltetett iparosítás energiaszükségletének fedezése érdekében jelentősen felfuttatták a bányászatot. Újabb- és újabb technológiák bevezetése ellenére a kitermelés mennyisége ezután folyamatosan csökkent, a készletek a gazdaságos kitermelés határára redukálódtak. Budafapuszta jelentőségét ma elsődlegesen széndioxid vagyona adja, melyből az ismert hazai készlet jelentős része itt összpontosul.

A kőolaj bányászat legszembetűnőbb berendezései az úgynevezett himbák, melyek valójában villamos motorral hajtott mélyszivattyúk. A környéken úton útfélen találkozhatunk e csendes gépekkel. A kőolaj- és földgázkitermelés virágkora idején sokaknak adott munkát a térségben és ellentétben más bányászati ágazatokkal a környezet táji, természeti értékeit nem rombolta számottevően.

vissza

A projekt az Ausztria-Magyarország Interreg IIIA Közösségi Kezdeményezési Programban,
az Európai Unió és a Magyar Köztársaság társfinanszírozásával valósult meg.
Projekt megnevezése:GPS alapú kerékpáros turisztikai rendszer -AT-HU/06/01/137